Komondorkeresztelő

Szerző: Nagy Lajos

Azt gondolhatnánk, hogy komondorunknak nevet adni egyszerű dolog. Hogy ez mégsem egészen így van, azt az is bizonyítja, hogy a Komondor Magazin néhány éve már foglalkozott ezzel a kérdéssel, és ha megnézzük egy-egy kiállítás katalógusát, találkozunk néhány „érdekes", véleményem szerint a komondorhoz nem méltó névvel.

A kilencvenes évek elején a kecskeméti CACIB Kiállításon egy hölgy hosszabb szóözönt intézett a bírálatra váró komondorához, melyből egyetlen szót értettem, igaz kicsit furcsán ejtve „Pipa". Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy egy idegen, aki magyarfajta kutyát tart, veszi a fáradságot és keres egy olyan magyar szót, amit ki tud ejteni és ezt adja kutyájának hívónévnek. Itt már ketté is válik a probléma. Mert viszonylag egyszerű megfelelő nevet választani egyetlen kutyának, és ugyanakkor kicsit problémásabb 4-6-8 azonos betűvel kezdődő nevet találni egy-egy alomnak. Persze mindkettőre van megoldás.

Kezdeném az egykutyás névadással. Számtalan módszerrel lehet nevet választani, de azt illene szem előtt tartani, hogy csak magyar szó legyen a hívónév, és lehetőleg ne olyan név, amit emberek elnevezésére használunk. Ez utóbbi esetben kivételt tennék két névvel: Bence, utalva a „hű" szolgára (Toldi), és Koppány, amely nem csak személynév, de egy kis folyócska neve is. A folyók, patakok neveit őseink is szívesen adták kutyáiknak, abban a hitben, hogy az ilyen nevet viselő ebek nem kapják meg a veszettséget. Ma már persze tudjuk, hogy a kettő között nincs összefüggés, de névadásban tartható a hagyomány. Szintén jónak tartom a földrajzi nevek adását, jó példa erre a Csopak nevű komondor. Csak ki kell nyitni egy térképet, és számtalan jól csengő szóra bukkan a nevet kereső gazda.

A legenda szerint a magyarok száznyolc nemzetséggel jöttek be a Kárpát medencébe, a helynevek sok nemzetségnevet is megőriztek, és noha pl.: a Ják nem egy ideális név, de a térképen kívül irodalmi- történelmi élményeink alapján nevezhetjük kutyánkat Bicskének, Bogárnak, Bikácsnak, Kaplonynak. A régi méltóságnevek akár magyar, akár török, szintén megfelelő elnevezése lehet a komondorunknak. Vezér, vagy akár Vezír, Aga, Basa. Szóba jöhetnek a foglalkozásnevek, mint Ispán, Zsandár, Pásztor, Bojtár és ezek tájnyelvi változatai. Régi használati tárgyak nevei, mint a föntebb említett Pipa, Bicska, Boglya, Szablya, szépen, magyarosan hangzó szavak mind-mind alkalmasak e nemes jószág elnevezésére. Itt kell megemlítenem Fekete Istvánt, kinek írásaiban a komondor neve mindig Mackó. Tulajdonképpen ez sem rossz, már csak azért sem, mert gondolom, mindannyian hallottuk kutyasétáltatás közben, hogy „olyan, mint egy kis jegesmedve".

A végére maradtak a tenyésztők. Nekik kicsit nehezebb a dolguk, de almonként fél-, egy óra munkával megfelelő nevek tucatjait lehet összeszedni. Mindössze ki kell nyitni egy Magyar Értelmező Kéziszótárt, vagy egy sima helyesírási szabályzatot a megfelelő betűnél, és már lehet is írni a neveket. Pl. c betűs alom Cafat, Cafka, Cefre, Cifra, Csábos, Csáklya, Csalfa, Csákó, Csárda Csatár, Csinos, Csomós és még sorolhatnám.

Én úgy gondolom, érdemes egy kis időt fordítani a névadásra, kiemelve ezzel is a fajta magyarságát, méltóságát.

Megjelent a Komondor Magazin 2003-2004-es számában.